Kék Zóna Diéta Alapok

Mondanom sem kell, hogy Magyarországon egyikre sincs semmi esélyünk, egyszerűen mi nem így szocializálódtunk. Nálunk nemhogy családi összetartás nincsen, de kevesebb kellemetlenebb, és egyfajta büntetéssel felérő dolgot tudok elképzelni egy magyar ember életében, mint a családi összejöveteleket, legyen szó karácsonyról, születésnapokról, vagy bármilyen eseményről, ahol a család minden tagja ott van. Most nem mennék bele a hülye após, a toxikus anyós, az egymással haragban lévő testvérek, az ostoba szülők, vagy a “bárcsak elválnának már” párok légkör teremtő képességére, de sajnos mindenki tudja miről beszélek.

Nálunk egy idős ember teher, míg a Kék zónában család leginkább megbecsült tagja, akiből mindenki eredeztethető és ezt Okinavan például olyannyira nem felejtik el, hogy a Japán szigeten nem ritkák a családi síron elfogyasztott étkezések. Ez persze lehet nekünk kicsit morbidnak tűnik, de itthon a rendszeres zöldségfogyasztás is az.

Alapjaiban kéne újragondolnunk a családhoz való viszonyainkat, de én ezt konkrétan lehetetlennek gondolom, mert míg a mostani, és főleg az utánunk jövő generációk már abszolút nyitottak a személyiségük fejlesztésére, a sémáik megváltoztatására, a generációkon átívelő hibás mintáik megállítására, a hosszabb távú terápiákra és belső munkára, addig a szüleink erre teljesen mértékben alkalmatlanok, míg a nagyszüleink egyenesen bolondnak nézik azt is, aki egyáltalán a pszichológia szót felhozza.

Nem szeretnék belemenni mélyebb szociológia magyarázatokba, gondolom a kommunizmus 40 éve sem tett jót ennek az országnak és az azóta regnáló politikai rendszerek jótékony hatásában sem vagyok biztos, de abban igen, hogy ha valamit ki kéne tennünk a kirakatba az biztos hogy nem a magyar családok egymást támogató harmónikus működése lenne. Lehet mondani hogy ez nem számít, de valamiért csak 30 évvel korábban halunk meg mint a kék zónákban élő emberek többsége. De ha csak ennyiről lenne szó, hogy korábban halunk meg, de sajnos nem csak erről van, hanem a halálunkat megelőző 10-15-20 évről, na az az igazán döbbenetes. Az az életminőség, pontosabban az az élet minőségtelenség. Betegen, fáradtan, 23 féle gyógyszert szedve, beszűkülten, fájdalmakkal, haragban a világgal, a családot jó eséllyel baszogatva, kurvára megtörten várni hogy vége legyen. 

Egy adott ország idős embereinek állapota és élethez való hozzáállásuk mutatják meg leginkább egy társadalom mindenkori állapotát és pontosan ez igazolja vissza a Kék zónák erejét is, ahol 90-110 éves emberek a családjukkal együttélve élnek teljes, egészséges és aktív életet. 100 éves emberek, akik továbbra is a családjuk segítségére vannak, nem pedig 65-70 évesen basztatják szanaszéjjel a gyerekeiket, minősítik a döntéseiket és nyomasztják a környezetüket pusztán az elbaszott toxikus jelenlétükkel.

A változásra megmondom őszintén semmi esélyt nem látok, mert bár mindig lesz, és ahogyan van is pár ezer, talán pár 10 ezer család itthon, ahol nem a destruktív patkánykodás a jellemző, hanem tényleg normálisan le tud ülni egy család az asztalhoz. De ez hány embert jelent itthon? 200 ezret, talán kicsit többet, de ha csak a felnőtt lakosságot nézzük ami kb. 6.5 millió embert jelent, akkor a társadalmunk 3%-ról beszélünk. És itt most csak arról van szó, hogy a magyar családok 3%-a képes arra, hogy kezelhetetlen feszültség nélkül, relatív nyugodtan megtudjon enni egy húslevest és egy rácpontyot tejföllel évente mondjuk kétszer. Rettenetes ez azért valahol.

Szerintem menjünk inkább tovább, mert ha felakarnám magam idegesíteni, akkor leülnék beszélgetni anyámmal. De mivel most nincsen nálam Valeriana, inkább a Kék zónák másik fontos pontjáról beszélnék, ami már nem a családról, hanem a magyarok közösség összetartó erejéről szól.

:)))))))))))))))))))))

Az a bizonyos legendás magyar összetartás. Főleg külföldön. Szóval mielőtt félreértés lenne, ez nem egy magunkon röhögő poszt, hanem pusztán annak a realitása, hogy a világ azon részeihez képest, -és itt nem is kell feltétlenül a Kék zónákra gondolni-, ahol az emberek magas kort élnek meg, ráadásul egészségben teszik meg mindezt, ahhoz képest mi miért vagyunk ennyire lemaradva, és mit kéne megtennünk, hogy valamiféle változást érjünk el. Sajnos itt is az van mint a családi pontban. Magyarországon nincs semmiféle közösségi összetartás, és aki ebben kételkedik, az menjen már egy lakógyűlésre. Egy barátom mondta egyszer nagyon találóan. A lakógyűléseket hungarikumá kéne nyilvánítani. 

A közösségi összetartás az rokoni kapcsolatok nélküli, lokáció szerint összetartozó emberek összességét jelenti, és azt, hogy ezek az idegen emberek milyen pozitív hatással vannak egymás életére, illetve mennyire könnyítik meg egymás életét. Namost ezek után miről beszélgetünk, pedig egy közösség rengeteget tud adni. Emlékszem miután nagyapám meghalt, nagyanyám egyedül élt egy nagy érdi családi házban, nulla szomszédi összetartással. Hiába mondtuk jöjjön be nem jött, míg nagyon rossz állapotba került, és végül sikerült betennünk egy apácák által működtetett intézménybe, ahol a nagymamám teljesen magához tért. Kint ült, beszélgetett a többi beteggel, sétált. Sétált az a nagymamám, aki addig felülni sem akart. Ezt tette vele a közösség, hogy volt kihez szólnia, hogy volt értelme felkelnie. Lehet hogy csak pletykáltak, de inkább beszélgess valakivel, mint hogy a gondolataid beszélgetnek veled, miközben egyedül csavarodsz be.

Közösség emberek. Nagyon fontos. Most anélkül hogy belemennék vallási kérdésekbe, az egyházaknak elvitathatatlan szerepe, hogy közösséget kínálnak, egyfajta védernyőt képeznek az emberek fölé biztonságot adva, hogy senki nincs egyedül. A Kék zónák hosszú életének egyik legfontosabb titka a közösség, és annak a közönségnek a megtartó és támogató ereje. Ez mindennél jobban megfigyelhető lesz a kaliforniai Loma Linda Kék zónájában például. 

Nem titkolt szándékom, hogy a Tiiant is egy támogató, egymást megtartó közösséggé formáljam mert sokszor csak a tudat is elég, hogy nem vagyunk egyedül.

A mindennapok aktivitása a harmadik pont, aminek az lenne a lényege, hogy a nyugati világ lemegyek az edzőterembe megoldása bár kétségkívül hasznos, de a Kék zónákra ha valami nem jellemző, akkor az a tudatos fókuszált testmozgás. Szardínia Kék zónáján belül is kiemelkedik egy Silvanus nevű kicsi falu, ahol az emberek nagy része pásztorkodással keresték kenyerüket, ami napi 11-13 km sétát jelent, nem ritkán hegyi lejtőket is beleértve. Most nem azt mondom, hogy mindenki szerezzen be egy jakot vagy egy hegyi kecskét és terelgesse a Népligetben, hanem csak arra próbálom felhívni a figyelmet, hogy a mozgás ha önkéntelen, ha a napi rutinunk részét képezi, ha úgy végezzük hogy fel sem tűnik, hogy mi végül is folyamatos mozgásban vagyunk a nap nagy részében, akkor az milyen elképesztő hatással lehet az életünkre, az egészségünkre, és a minőségi élethosszunkra.

És ha már szóba jött a minőségi élethossz, kanyarodjunk is a negyedik ponthoz, a Kék zónás táplálkozás lényegi részéhez, azaz hogy mit is esznek a világ Kék zónáiban. Helyben termesztett, természetesen előállított, kevés számú hozzávalót. A Kék zónákban nem esznek sokféle ételt, és itt most nem az ételek mennyiségére, hanem a hozzávalókra gondolok. Nagyrész zöldségek, fűszerek, gyógynövények, kevés gyümölcs, kevés hal, még kevesebb hús, de ezek is inkább csak ünnepi alkalmakkor, a tejtermékek maximális kizárásával. Azt hiszem Ikarian rámennek a kecsketejre, de max ennyi, a teheneket egyik Kék zónában sem abuzálják.

Ennyi. Nem gondolják túl, nem színezik halálba az ételeket, hanem fogják azt a 25-30 féle hozzávalót, és abból csinálnak ételeket. Meg lehet ezt is színezi, meg is fogjuk, a letölthető Tiian diétákban majd láthatjátok is ezeket a szineket.

A végére hagytam egy nagyon fontos pontot, mely egyben az utolsó pontja is a Kék zónás alaptételeknek, ez pedig nem más, mint a jelenben élés. A Kék zónában élő emberek a gondolkodásuknak is köszönhetően tudnak ilyen magas kort megélni. A jelenben élés képessége egy nagyszerű ajándék az élettől, és nagyon megkönnyíti annak az életét aki képes így gondolkodni. 

A jelenben élés annyit jelent, hogy nem rágódunk a múlton és nem szorongunk a jövőn, kizárólag a jelenben élünk annak tudatában, hogy ami most zajlik, ami most történik, az az egyetlen amit befolyásolni tudunk. A múlt megváltoztathatatlanságára már az ősi kínaiak is rájöttek, ugyanis tőlük eredeztethető az a nagyszerű mondás, hogy három dolgon kár keseregni és megváltoztatni sem lehet. A kilőtt nyílon, a kimondott szón, a megtett cselekedeten.  A Costa ricai Nicoya Kék zónája még a többi Kék zónából is kiemelkedik, talán mert a Nicoya-i lakosok hisznek, és követik leginkább a jelenben élés ideológiáját. 

A Kék zónás életformát lehetetlen átültetnünk egy nagyvárosi életformára ezzel tisztában vagyok, mondjuk pontosan ezek miatt élünk 30 évvel kevesebbet mint a Kék zónák emberei, de ha csak megpróbálunk következetesen, ismétlem következetesen a Kék zónák szabályai szerint élni, akkor abban biztos vagyok, hogy hosszú távon minimum 10 de akár több évet is nyerünk.

Minőségi 10 évet. 

Ez azért nagyon nem mindegy. Amikor megtaláltam a Kék zónákat és tudtam, hogy igen ez lesz az amire szükségem van, ez lesz a Tiian, akkor erre a plusz tíz, tizenöt évre gondoltam, az addig megtett út minőségéről már nem is beszélve.

A Tiian nem egy rapid, hogy fogyjunk le 2 hónap alatt program, hanem egy befektetés a következő 30-45 évedbe, amit nem elhízva, egészséges szervműködéssel, minőségben tudsz leélni, és itt most csak a Tiian, diétás részéről beszélek.

Beszélhetnék a jövőről is, de hát ugye jelenben élünk. A jövőt is csak most írom.