Kék Zóna - Sardinia

Gianni Pes 1999 októberében a Montpellier-i egyetemen megrendezett hosszú életet kutató konferencia keretein belül számolt be egy Barbagia régió hegyeiben található kis szardíniai faluról, ahol az emberek kiugróan magas életkort élnek meg, ráadásul sokkolóan nagy számban.

Gianni Pes klinikai biostatisztikus orvos lévén több ezer szardíniai ember kórtörténetét vizsgálva fedezett fel egy Arzana nevű kicsi olasz falut, ahol 2500 lakosra hét, azaz hét 100 évesnél idősebb ember jutott. 

Ez olyannyira extrém szám, hogy a konferencián jelen lévő összes demográfus szkeptikusan állt a kutatási eredményekhez és emlékeztettek a pakisztáni Hunza hágóban és az ecuadori Vilcamba-völgyben élők eredményeire, ahol évekkel korábban szintén nagyon magas életkort megélt emberekről jöttek adatok, de ezek az eredmények akkor tévesnek bizonyultak. Csak összehasonlításképpen. Ha igaz a 2.500 lakosra a hét 100 éves ember arány, akkor ez 5x!!! több 100 évest jelentene mint amennyi az okinawai átlag, és már az okinawai szám is Kék zóna lévén, kiugróan magas. Lehetetlen, mondták, de az előadás nézői között ült egy Michel Poulain nevű belga demográfus is, aki később igazolta Pes eredményeit.

Poulain évekkel korábban részt vett egy olyan módszer kidolgozásában, mellyel meghatározhatóvá vált az emberek valós életkora, így felkérték Poulint, utazzon el Barbagia régióba, és ellenőrizze Pes állításait. Poulin a helyszínen a régió 40 település önkormányzatának halálozási adatait gyűjtötte ki és vizsgálta meg, majd ezek alapján állította fel Poulin az úgy nevezett Extreme Longevity Indexet (ELI). Poulin, Gianni Pes előadásának meghallgatása után, immár saját eredményeit látva döbbent meg. A környéken hihetetlenül sokan élték meg a 100 éves kort, és a szuper százévesek száma is jócskán meghaladott minden eddigi elképzelést.

5 évvel Pes előadása, és Poulin eredményeinek megerősítése után 2004-ben a National Geographic kutatócsapatot küldött Barbagia régióba és a világ olyan pontjaira, ahol a 100 évesek száma jóval meghaladja az átlagot. A Kék zónák kutatásának és felfedezésének kezdete ez a dátum. Nicoya, Okinawa, Loma Linda és Ikaria szigete csak ezután került felfedezésre, már ami a magas élethosszt illeti. Sardinia szigetéről indult tehát a Kék zónák története, és mi is innen indulunk Barbagia régió faluiba, hogy megtudjuk, mitől élnek itt a világon a legtovább az emberek. 

Ahogy egyre mélyebben ásom bele magam a Kék zónák titkainak megértésébe, úgy válik egyre világosabbá hogy a család milyen fontos szerepet játszik az olyan közösségekben, ahol az emberek 25-30 évvel élnek tovább, mint a világ bármely más pontján. Na nem mintha máshol nem lenne fontos a család, de a család fogalma, pontosabban a családmodell egészen más Berlinben, Madridban, vagy San Franciscoban, mint Sardinia Kék zónás faluiban. Összetartó erős családokról beszélek, ahol mindenki tudja a szerepét és abban teljesedve ki teszi hozzá a legtöbbet a nagy egészhez, aminek az eredménye egy jól funkcionáló, egymást segítő, támogató rokoni közösség. Egy hely ahova haza lehet menni megpihenni, ami védelmet nyújt, vagy ahol csak az ember feltöltődik és tudja, hogy bármi is történjen vele, vannak emberek akikre érdek nélkül számíthat. Az állandó és megbízható szeretet, valamint a valahova tartozás érzése. Ez a család, nem pedig darabra leszámolt, fizikailag jelenlévő emberek összessége, akiket évek óta mindössze annyi köt össze, hogy tudják egymás telefonszámát. 

Ahogyan Okinawan, úgy Sardinian is extrém fontos a család szerepe, enélkül el sem tudnák képzelni az életüket. Sardinian nincs magányos élet, erre a legjobb példa Maria Angelica Sale példája, aki férje korai halálát követően 54 évesen a négy lányához költözött, és onnantól kezdve az unokái, és azok gyerekeinek a nevelésében segédkezett. Maria 109 évesen halt meg, 107 évesen még ő kötötte a gyerekek ruháit. Dr Luca Deiana több mint egy évtizedig tanulmányozta Barbagia régió 90 évesnél idősebb lakóinak élettörténetét, majd arra a következtetésre jutott, hogy bár tudományosan nem igazolható a tény, hogy valaki azért él tovább mert a családja gondoskodik róla, de az általa elemzett statisztikákból és családfakutatásból mégis valami hasonló rajzolódik ki. 

Aki volt már Olaszországban az tudja, hogy az olaszok nemzeti érzéséhez mennyire hozzátartozik a közösség, és a közösséghez tartozás élménye. Nincs ez máshogyan Sardinia szigetén sem, csak itt a közösségi kapcsolattartás kissé nehézkesebb, mivel a Kék zónás falvak mindegyike meredek hegyoldalakba épültek, így a helyi piac felkeresése, vagy egy egyszerű barátlátogatás is komoly fizikai teljesítményt jelent. Minden nap. Minden nap többször jelenti ezt, így ez egy újabb bizonyíték, hogy a mindennapi, életritmusba épített testmozgás mennyire fontos a hosszútávú élethez. És akkor a pásztorkodással járó napi 15 kilométeres sétákat még meg sem említettem mert ugyan lehet a Sardin legelőkön ezer kilométereket is cirkulálni, de ha ehhez nem társul következetesen megfelelő táplálkozás, akkor a Kék zónás férfiak a 70-et sem nagyon élnék meg. Nálunk a közterületes parkoló örök is mennek simán napi 10 kilométert, mégsem gondolom, hogy akár ők, akár az útépítő munkások, vagy más fizikai munkát végzők csak azért élnének tovább, mert nehéz fizikai munkát végeznek. Sőt, kifejezetten ellenkezőleg, mivel nem csak nálunk hanem a világon mindenhol, a társadalmilag alacsony presztizsű, de fizikai munkát végzők figyelnek a legkevésbé a táplálkozásukra. 

Ebből is látszik, hogy olyan nincsen, hogy valaki eldönti, a Kék zóna életmód szerint kezd el élni de ő csak a táplálkozásra figyel, vagy csak az aktív életre, esetleg megelégszik azzal, hogy oké fasza, nálam jól funkcionál a család, vagy megvannak a szociális kapcsolataim, akkor 32 évesen már küldöm is ki a századik születésnapomra a meghívókat.

A család (szülők, nagyszülők, testvérek) ha jól működik az nagy előny, de ha nem, azon nem tudsz változtatni. A szociális életeden igen, a téged körülvevő megtartó közösségen igen, a fizikai aktivitásodon igen, az annyira fontos gondolkodásodon igen, és a táplálkozásodon is egyértelműen. A Kék zóna életmód egy nagyszerű rendszer és nem azért mert valami hülye valahol kitalálta és jól marketingelve elterjesztette, hanem mert ezt az életmódot az élet alakította ki, és bizonyította be, hogy az emberi élet nem 75 évesen ér véget, hanem van ebben még vagy 30 év, csak hát ahhoz úgy is kéne élni. 

Na de hogyan kéne élni? Pontosabban hogyan kellene táplálkozni, ha úgy szeretnénk mindezt tenni, ahogyan ezt Sardinian is teszik.

Az étrend egyhangúsága a hosszú élet egyik legfontosabb tényezője, ugyanis a túl sok hozzávaló molekuláris stresszt okoz a szervezetben, állítja Gianni Pes aki egyfelől 30 éven keresztül tanulmányozta a Sardin életformát, másfelől a Sassari Egyetem professzora, aki az emberi szervezet, különböző ételekre adott immunválaszát vizsgálta ugyanezen időszak alatt. 

Cukkini, hagyma, paprika, padlizsán, petrezselyem, bazsalikom, kakukkfű, oregánó, spenót, vörösbab, csicseriborsó, lencse, burgonya, cékla, paradicsom, zeller, fokhagyma, sütőtök, sárgarépa, regula, vargánya, arborio rizs, pecorino, olívaolaj, zabliszt, mandula, pekándió, alma, citrom.

A szardíniai ételekhez hozzátartozik a helyi kenyér, és az olaszokra mindig jellemző tésztafélék is. Ezeknek a receptjei, és úgy általában rengeteg recept a majd letölthető verzióban lesz benne. 

Sardinian mindennapos a borfogyasztás, de nem a magyar talponállói értelemben, hanem az ebéd és a vacsora mellé, egy-egy pohár mértékben, azon belül is a Cannonau bort fogyasztják extrém magas antioxidáns és flavonoid tartalmuk miatt. Aki tudja szerezze be, aki pedig nem akarja vagy nem tudja, az nyugodtan igyon minőségi vörösbort, de tényleg minőségit, szóval ne ezeket az Auchan alsó polcos retteneteit. 

Kecsketej napi szintű fogyasztása. Sardinian a kecsketejnek tulajdonítják a szellemi frissesség fenntartását, elsősorban a Parkinson és Alzheimer kór megelőző hatása miatt. 

Nincs ez túlbonyolítva. Sardinian az élet egyszerű és sallangmentes. Az ételek ahogyan a mindennapok is egyszerűek. Azt egyébként érdemes megfigyelni, hogy ahol az élet tartalmasan telik, ott az étkezés mennyire háttérbe szorul és nincsen jelentőssége. Sardinian bár az élet unalmasnak és pont hogy tartalmatlannak tűnik, de ha megnézzük hogy Sardinia pár ezer fős faluiban mi az ami számít, akkor olyanokat találunk hogy család, közösség, hagyományok, értelmet adó életcél.

Ebbe minden bizonnyal születni kell, mert például számomra már elképzelhetetlen lenne a hegy oldalában, egy 700 fős faluban élni, de a Kék zónás életek bemutatásával nem is az a cél, hogy pásztorok legyünk mint Sardinian, vagy hogy felvegyük az adventista vallást mint a kaliforniai Loma Lindán, hanem hogy átvegyük ezeket az életértékeket, és hogy beépítsük az általunk élt mindennapokba. 

Nem hiszem, hogy a magyar átlagéletkor valaha is csak megközelíti bármelyik Kék zónás átlagéletkort, de akik az itt leírtakat kezdik el követni, egész biztosan megközelítik. És nem csak leélt évekről beszélek, hanem gondolkodásról, általad alapított jól funkcionáló családok kialakításáról, egészségesen kapcsolódó közösségekről.

Azért ezek elég menő dolgok.