Kék Zóna - Nicoya

2002-ben Luis Rosero Bixby népességkutató, a Közép-amerikai demográfiai adatokat vizsgálva felfigyelt egy Costa Rica-i Guanacaste nevű régióra, ahol az emberek átlagosan közel 6,2 évvel élnek tovább, mint az ország fővárosában San Joséban, de ami még ennél is érdekesebbé tette a területet az a rákos megbetegedések rendkívül alacsony száma volt. 3 évvel vagyunk ekkor a szardiniai kék zóna felfedezése után, de még mindig csak 2 évvel a National Geographic kék zóna felfedező csapatainak indulása előtt, ám a kék zóna létezésének a ténye ekkorra már egyezményesen elismert volt a népességkutatók körében.

 Bixby tudta, hogy újabb kék zónát talált, és felvette a kapcsolatot Michael Poulinnel, aki egyrészről rendelkezett a világ legnagyobb demográfiai adatbázisával, másrészről pedig nyugalomra intette Bixbyt, hogy ami elsőre kék zónának tűnik, az nem feltétlenül az, főleg akkor nem, ha egy súlyos politikai válságokkal terhelt Közép-amerikai országban születtek ezek az eredmények. Poulin ekkortájt készítette elő nagyszabású, az egész világra kiterjedő világ expedícióját a Nat Geo megbízásából. melynek célja a föld összes kék zónájának megtalálása volt. Ez az expedíció ekkora már régen nem csak arról szólt, hogy nézegessünk száz éves embereket, hanem a világ kék zónáitól várták az emberi élet biológiai működésének meghosszabbítását, és úgy általában az emberi szervezet elváltozásmentes, hosszantartó egészséges működésének megértését. A longevity korszak kezdete ez, minden innen, ezekből az évekből eredeztethető. 

Kréta, Mallorca, Grúzia. Azerbajdzsán, Venezuela, Laosz, Afganisztán. Olyan területek, amely potenciális kék zóna területek voltak, de később kiderültek, hogy a számok a valóságban nem igazolhatóak. Poulin kutatásának részletességét és megszállottságát a téma iránt jól példázza, hogy a kongó-i medence és Szudán is kék zóna esélyes terület volt, amit igazán senki sem értett, de Poulin azt mondta, hogy a hosszú életet nem csak a leélt években kéne mérni, amit jól példáz a szudáni Marrah hegy falvai, úgy mint Gulobei és Kammbuna, ahol a szudáni emberek jóval tovább élnek mint Szudán egyéb területein. Jóval tovább alatt itt azt kell érteni, hogy a szudáni átlagéletkor 58 év de a Marrah hegyen élőknél ez a szám 69 év. Döbbenetes különbség, de végül elvetették ezen területek vizsgálatát, részint az afrikai polgárháborús állapotok, a számok pontatlansága, és a kutatócsapatok biztonsága érdekében. 

Na nem mintha Közép Amerikában könyvtári hangulat uralkodna, de Costa Rica az elmebeteg Mexikóhoz, Hondurashoz, vagy a teljes kész El Salvadorhoz képest kifejezetten biztonságosnak számít. Most nem mondom hogy Costa Rican nem volt egy 2.000 halálos áldozattal járó polgárháború 1941-ben, de először is 41-ben az egész világon állatkert volt, másodszor pedig Mexikóban kétezer halott egy átlagos szombat este, szóval ebbe most szerintem ne is menjünk bele. Abba viszont mindenképpen, hogy Costa Ricanak három kifejezetten erős érve volt a kék zónás listára kerülésre. Az egyik, hogy a Costa Rica-i kormány 1883 óta békén hagyta, sőt kifejezetten tisztességesen vezette a statisztikai és népszámlálási hivatalt, ami már önmagában is elképzelhetetlen csoda egy olyan térségben, ahol a statisztikai hivatal közvetlen kapcsolatban áll a szavazói listák adatbázisaival. Bixbynek ezért Nicoya statisztikai aranybánya volt, hiszen “csak” meg kellett néznie a szavazók születési és halálozási évszámait 1880 és 1905 között így egyből, és ráadásul megbízható kormányszintű adatokkal lett hitelesítve a feltételezés, hogy a Nicoya-i félszigeten az emberek, valóban átlagosnál jóval magasabb kort élnek meg mint az ország többi területein. Bixbynek és Poulinnak -aki ekkortájt érkezett vissza Venezuelából csalódottan- pontosan ez volt a baja, hogy bár rengeteg potenciális kék zóna lokációból kaptak longevity híreket, de ezek többsége az ingatag politikai rendszerek miatt statisztikailag alátámaszthatatlanok voltak.

De Nicoyan minden stimmelt, így 8 hónappal Bixby érkezése után, a National Geographic expedíciót küldött Costa Rica észak nyugati területeire hogy igazolják, megtalálták a világ második kék zónáját. Most mondanám, hogy a többi történelem, de hát mi mást is mondhatnék akkor, amikor az itt élő emberek tényleg szinte a történelem részei. Bixbyék akkor még nem tudták, de mi azóta már igen, hogy a Nicoya-i Guanacaste régióban élnek minden kék zóna közül a legtovább az emberek. 

Amit viszont biztosan tudtak, hogy a hosszú élet mellett Nicoyan még lennie kell valaminek, ami igazán különlegessé teszi ezt a régiót, ugyanis Pes, Poulin, Bixby és a Costa Ricai kormány adataiban volt egy közös pont. Ez pedig a rákos megbetegedések különlegesen alacsony száma volt. Costa Rican az első számú halál ok a gyomorrákos megbetegedések, ami nem csak Costa Rican, hanem régiós szinten is a legtöbbször diagnosztizált megbetegedés. Amikor azt mondom régió, akkor itt egy Texastól Kolumbiáig tartó 4200 km-es sávot kell érteni, és pontosan ez tette különlegessé a kutatást Nicoyan, hogy adva van egy ország, ahol a gyomorrákos megbetegedés eleve kiugróan magas, de ezen országon belül van egy alig több mint 300 km2-es terület, ahol a rákos megbetegedések száma alacsonyabb, mint bárhol máshol a régióban. 

A kutatás itt kettévált és az expedíció már nem csak a 100 évesek felkutatásáról és pontos számuk megállapításáról szólt, hanem a rákos megbetegedések alacsony számáról, illetve, hogy ez minek lehet köszönhető. Ez egy fontos különválás, és én innentől inkább utóbbira fókuszálnék. Nem csak azért, mert nem akarom többedszerre leírni, hogy a hosszú élethez mennyire fontos a család, az összetartó közösség, a tevékeny életmód, hanem azért is mert Nicoyan tényleg nagyon alacsony a rákos megbetegedések száma. 

Most ahhoz nem kell a Sorbonne-ra járni hogy megállapítható legyen, a rák és a hosszú élet nem a legfőbb szövetségesek, és ha már kék zóna, akkor miért kell hanyatt esni attól a ténytől, hogy a kék zónákban élő emberek kevésbé betegednek meg. Ez tök jogos felvetés, de itt az arányok a megdöbbentőek. Szardina kék zónájában is kevesebb a rákos megbetegedés mint mondjuk Milánóban de nem olyan arányban mint Nicoyan. Loma Linda kék zónájában is kevesebb a rákos megbetegedés mint Chicagóban, de nem olyan arányban kevesebb mint Nicoyan. 

Bixbyék azonban nem teljesen vakon tapogatóztak mert még az érkezésük előtt hosszasan tanulmányoztak egy 1958-as, a Californiai egyetemen publikált kutatást, amiben egy Philip Wagner nevű antroplógus a Nicoyai életformáról írt és azt fejtegette, hogy a Nicoya-i életmódnak köszönhetik az itt élő emberek az átlagnál hosszabb életüket. Tette mindezt 40 évvel a longevity meg a kék zónás parádé előtt, szóval vannak arra utaló jelek, hogy az egész kék zónás sztori nem is igazán George Pes 1997-es Marseille előadásával kezdődött, de hát ez nem csak a tudományos, hanem a zenei életben is így van. Nem mindig az csinál egy zenéből világslágert, aki először megírta. 

Wagner tanulmánya fontos térkép volt Bixbyék számára és csak megerősítette őket abban, amit addig is sejtettek, hogy a rákos megbetegedések alacsony száma, az jó eséllyel a Nicoya-i táplálkozásnak lesz köszönhető. 

Amikor összegyűjtöttem a Nicoya-i táplálkozás alapanyagait, akkor minden eddiginél részletesebb és alaposabb munkát akartam végezni. Nem akartam kihagyni egyetlen összetevőt sem azok közül, amit a Nicoya-i emberek jellemzően és rendszeesen fogyasztanak, mert mi van ha tényleg ezen múlik. Mi van, ha a Nicoya-i táplálkozás csökkentheti a rákos megbetegedések kialakulását. Mint egy recept ami működik, de csak akkor működik, ha nem hiányzik belőle egyetlen összetevő sem. Hát rajtam ne múljon. Íme a Nicoya-i kék zóna összetevőinek listája.

Feketebab, rizs, kurkumin, sárgarépa, paprika, paradicsom, ecet, tortilla, manióka, uborka, ayote tök, koriander,hagyma, fokhagyma, papaja, kókusz, avokádó, ananász, gyömbér, banán, narancs, cukkini, lime, tengeri halak, pálmarügy, fahéj, dinnye, chiamag, inamona, kávé

Ennyi. Lehet hogy tényleg csak ennyi a kulcs a hosszantartó élethez és a halálos kimenetelű betegségek, elváltozások elkerüléséhez, ha következetesen ezeket az ételeket fogyasztjuk. Hajlamosak vagyunk kételkedni, hogy ez nem lehet ilyen egyszerű, pedig a kék zónák bebizonyítják, hogy az élet ott tart a legtovább, ahol a táplálkozás és maga az élet is sallangmentes, és a legközelebb áll a természethez. Nem New Yorkban, Londonban, Münchenben élnek a legtovább az emberek, hanem a világ eldugott részein, ahova néha még út sem vezet. És lenne itt még valami, pontosabban egy nagyon is fontos valaki. David Rehkopf a Stanfordi egyetem genetikusa, aki a Nicoya-i emberek DNS végződéseit vizsgálta. A DNS végződések hosszából állapítható meg, egy ember biológiai életkora. Így állapítják meg például a kriminalisztikában, vagy az archeológiában (régészet) az emberi maradványokból az áldozat vagy a lelet életkorát. Rehkopf vizsgálatai alapján a Nicoya-i régióban az emberek DNS végződései messze a leghosszabbak Costa Rican belül, sőt a Nicoyai emberek szervezete jellemzően 10-12 évvel fiatalabbnak tűnik mint az életkoruk. És kik rendelkeztek a leghosszabb DNS végződésekkel még Nicoyan belül is? A Guanacaste Régió legszegényebbjei, akik semmi mást nem ettek egész életükben, kizárólag azokat a hozzávalókat, amiket fentebb felsoroltam. 

A világ legfejlettebb részein, ahol az orvostudomány a legmagasabb szinten van, ahol az emberek számára ugyan minden adott, de ennek ellenére mégsem rohangálnak tömegesen még csak 85 éves kor felett sem az emberek. A hosszú élet nem ott van ahol a pénz, vagy a gazdasági hatalom, hanem ott, ahol az emberek a legközelebb maradtak civilizált formában a természethez. 

Ezért választottam a kék zónás táplálkozást a Tiian életmód alapjának, mert amely életmóddal a legtovább lehet élni, ráadásul mindezt szellemi frissesség megőrzésével, és még a kórós megbetegedések számát is csökkenteni lehet, annál jobb nekem nem is kellhet és nektek se kelljen. 

Minden itt lesz amire szükségünk lesz.