Előszó
Hogyan mérjük a jellemünk fejlődését? Ki mondja meg hogy mi változtunk, és mitől lesz valaki jobb ember vagy éppen mikor kezd el zülleni vagy emberileg tönkremenni?
Azt mondják a fogyásban nem a cél, hanem az út a fontos mert az épít, az fejleszt, attól leszel jobb ember. De milyen jobb ember? Miért lennél jobb ember attól, hogy 2 hónapig nem zabálsz félre, vagy mert hetente háromszor elmész edzeni? Ettől jobb ember biztosan nem leszel csak fegyelmezettebb és mivel keretet adsz az életednek stabilabb is leszel, sőt sokkal, de sokkal aktívabb, nyitottabb, produktívabb. De ettől jobb ember is leszel? A működésed alapvetően megváltozik mert nem eszel sült krumplit?
Társadalmi szerződésben élünk, megfoghatatlan dolgokban mérünk mint erkölcs, etika, morál, csupa kézzel megfoghatatlan. Ami az egyik embernek belefér, a másiknak vállalhatatlan. Ami az egyiknek vicces a másik legszívesebben kihívná a rendőrséget, szóval egyetemes igazság ahogyan semmiben, úgy természetesen a “ki a jó ember?” kérdésben sincsen, pedig jó lenne valahogy eligazodni, ahogy minden mást nagyon is le tudunk mérni.
Ráállsz a mérlegre, hárommal kevesebbet mutat ez elég egyértelmű. Az utakon táblák mutatnak irányt, a számládon számok, a kapcsolatokban az idő múlása igazol és mélyít. Mérhető számok mindenhol, de a belső fejlődés vagy visszaesésre nincsenek számaink mert az hogy papíron valaki rendben van, attól ő még lehet egy kurva nagy féreg és persze fordítva is. Persze próbálkozunk elhelyezni embereket értékeik alapján, gondolom erre vannak a kitüntetések meg a díjak, de ahogy a Kossuth díj, (főleg manapság) semmit sem igazol, úgy a soha életében semmilyen elismerést sem kapó, de egyébként tisztességes apa/anya és valóban jó ember most akkor kevesebb lenne?
Nincsenek válaszaim, de az emberek személyiségének elemzése számomra egy jó kiindulópontnak tűnik.
Egyébként te jó ember vagy? Gondolkoztál már azon hogy te milyen ember vagy? Gondolom jó, mert vannak barátaid akik szeretnek. És mi van azokkal akik utálnak? Ha szeretnek és utálnak akkor kinek van igaza? Az egyik téved, de melyik? Nyílván aki utál nem? :))
Ahhoz hogy elhelyezzük magunkat a térben, elsősorban a világot akarjuk megismerni mert ha valamit ismerünk, vagy legalábbis úgy gondoljuk hogy ismerjük, akkor ahhoz már lehet gyönyörűen alkalmazkodni, megfelelni, betagozódni. Ezek a feltételek a nyugis élet feltételei, ami teljesen rendben is van, sőt ide azért mindenkinek el kellene jutni és nem azért mert ez lenne a cél, hanem inkább azért mert ez lenne az első állomás, ahonnan egy kicsit majd tovább tudunk majd menni.
Ha a világot akarjuk megismerni, akkor a világhoz fogunk alkalmazkodni, pedig pont fordítva kéne. Előbb megismerjük magunkat, a működésüket, akkor a világ fog körülöttünk kialakulni. Ha állandóan azt figyeljük hogy körülöttünk melyik hülyének mi a problémája, vagy annak most ott mi baja van, akkor a hülye viselkedéséhez kezdünk el mi is alkalmazkodni, márpedig sérült dinamikákkal bárminemű kapcsolódás olyan mint Indiában kajálni. Általában nagyon rossz vége lesz.
A lényeg, hogy egyetlen embert kell megismerned, az pedig saját magad kell hogy legyen.
(Kiemelés)
Most azt gondolod ismered magad, pedig biztos lehetsz benne hogy nem. Az önismeret illúziója gyakran kimerül abban, hogy tudod mit szeretsz enni, hol érzed jól magad, kivel érzed jól magad, mit szeretsz csinálni szabadidődben, vagy hogy milyen tipusú emberek állnak közel hozzád. Nagyszerű. Ez csupa kihelyezett önismeret, azaz egyik sem rólad szól mert az, hogy te szereted az Aperolt vagy a Balatonon lenni 3 napot Viviennel az nem önismeret, hanem külső állapot. Mintha a boldogságod azon múlna, hogy esik-e kint az eső.
Az önismeret egy kicsit nehezebb. Hogyan reagálsz ha bántanak? Mit teszel ha elárulnak és kihasználnak? Hogyan reagálsz a stresszhelyzetekre, milyen döntéseket hozol nyomás alatt, meddig tudod kontrollálni magad a komfortzónádon kívül. Na ez az önismeret. Az az önismeret amikor anyád vagy apád előhozza belőled ugyanazt a dühöt, meg nem értést, fájdalmat amit gyerek korodban okozott és ha ez megtörténik, te erre hogyan reagálsz? Ez az önismeret. Tudni a határaidat, a gyengeségeidet, és nyugodt fejjel higgadt döntéseket hozni akkor is, amikor a káosz éppen ráomlik az életedre.
Én ezzel a Személyiség sorozattal nem akarom megmondani a tutit mert sok esetben én sem tudom kezelni az életemet, és arra sem vállalkoznék hogy diagnózisokat állítsak fel mert nem erről van szó.
Van egy jól működő rendszer, amivel igen is mérni lehet egy ember személyiségének a fejlődését, vagy éppen annak összecsuklását. A mérhető személyiséget az Eneagramma rendszerében találtam meg mert nagyon pontosan határolja körül viselkedés szerint azt az állapotot, ahol éppen a személyiségünk tart. Az Eneagramma nem értékítélet és nem is osztja be az embereket minőségük szerint. Régebben azt gondoltam hogy vannak jó és rossz emberek, de mostanra már tudom, hogy csak sérülések vannak, nehéz sorsok, generációkon átívelő traumák, kezeletlen sebek, ki nem mondott, át nem beszélt, meg nem hallgatott fájdalmak. Minél jobban sérülünk annál jobban kicsúszik alólunk a talaj, minél nagyobb a káosz, annál rosszabb döntéseket hozunk, a személyiségünk pedig teljesen szétcsúszik.
Nagyon könnyű lecsúszni, elképesztően nehéz és rengeteg munkával jár fejlődni, de mindenek előtt meg kell ismernünk, látnunk kell saját magunkat mert ha arra sem vagyunk képesek hogy saját magunk működését helyesen lássuk és értelmezzük, akkor másokat miért tudnánk?
Életem során több ezerszer hallottam azt a mondatot másoktól, hogy ő milyen jó emberismerő, de ha feltenném neki azt az egyszerű kérdést hogy ő mitől lenne boldog, vagy mire lenne igazán szüksége, akkor nagyjából senki nem tudna erre válaszolni de hát hogyan is tudna, hiszen az emberek 95%-a egyáltalán nem ismeri saját magát.
A Személyiség vonallal arra teszek kísérletet, hogy egy kicsit közelebb kerüljünk magunkhoz. Azért csak egy kicsit mert a belső munkára alapvetően igen kevés ember képes, és akkor még nem is beszéltem a változás nehézségeiről, vagy a valósággal való szembenézés elviselhetetlenségéről. Mert a valóságban sokszor gyengék, sebezhetőek, amorálisak, etikátlanok, kevesek, gyarlóak vagy alkalmatlanok vagyunk. Ezek látszólag egy döntés eredményei, de én inkább működésnek mondanám. Nem velünk született működésnek, hanem gyerekkorban kialakult transzgenerációs működésnek. Mindannyian gyengék vagyunk egy bizonyos ponton a kérdés csak annyi, hogy az életünk melyik pontján vagyunk azok. Igen. Ezt hívjuk trigger pontnak.
Sokat lehetne még erről beszélni és ahogyan írom ezeket a sorokat, a mondataim minden egyes eleme több oldalas kifejtéseket érdemelne, és ezeket meg is fogjuk tenni, most csak amolyan előszó gyanánt szeretném összefoglalni a lényeget amely igazából egyetlen mondattal megtehető.
Ha megismered önmagad, megismered a világot és benne megismered az összes embert.
A Tiian vagy ha úgy jobban tetszik az én Személyiség sorozat feldolgozásom alapja Don Richard Riso és Ross Hudson Személyiségtípusok c. könyve, amely könyv az Eneagramm rendszerét veszi alapul, de nem a könyv egy az egyben feldolgozása.
Ezt a sorozatot kereken 9 éve tervezem megírni, most jött el az ideje, hogy ezt megtegyem. Ezzel a sorozattal nincsen célom, nem akarok tömeges önismeretre nevelni, Mert aki erre fogékony az valamilyen szinten már dolgozott vagy éppen dolgozik most is saját magán, akinek meg túl tömény az a gondolat hogy ha valamit akarunk az élettől akkor szembe kell néznünk saját magunkkal, az úgyis megtalálja majd magát valamelyik tiktok videóban, amiben az élet 6 önismereti szabálya van felsorolva.Én magam 9 év terápiáján vagyunk túl, ami az ég világon semmit nem jelent, de a jegyzőkönyv kedvéért azért leírom, hogy nem vakfasz módjára kezdek bele ebbe a témába.
Ám mielőtt belekezdenék egy nagyon fontos dolog. A személyiségismeret és a pszichológia válaszokat ugyan adhat, de megoldásokat sosem. A megoldás te magad vagy, és hogy mit kezdesz a belső munkád által meglátott valósággal, amivel előbb-utóbb mindenkinek szembe kell majd néznie. A kérdés csupán csak annyi, hogy amikor szembe kell nézni akkor ki, milyen állapotban fogja ezt megtenni, és az életek általában ekkor szoktak eldőlni. Ennek eljön az ideje mindenki számára ha terápiára jár, ha nem. Ha foglalkozik a traumáival, ha nem.
A boldog élet nem az amikor összejönnek a dolgok hanem az, amikor képes vagy önazonosan és minden körülmény ellenére stabilan, a megfelelő, és a lehető legegészségesebb működésű válaszokat adni. A környezeted a te tükörképed. Ha körülnézel és ha nem tetszik amit látsz, akkor változtass. Ne környezetet, hanem indulj el befelé mert ha te magad változol, a világ is megváltozik körülötted.